Elérkeztem az utolsó naphoz és ezzel az utolsó bejegyzéshez, amit már a német autópályán írok valahol Nürnberg közelében. Ezt most egy picit prózaibbra tervezem, lévén sokféle érzelem kavarog bennem. Tegnap előtt este  Etienne-ék elvittek vacsorázni a mellettünk lévő faluba. Eddig nem voltam…

Ma végre megtudtam állapítani, hogy az ég kék, el is felejtettem, sőt a nap is rajta volt, szép sárga... végre újra jó az idő, meleg van, nagy hévvel készülődtem a reggelihez, talán ma hátha kezembe vehetem azt a pici metszőollót és felülhetek a traktor pótkocsira és…

Etienne valószínűleg jókor, a hivatali ebéd után, de még a 4 órai kávé előtt küldhette be a kivágási engedély-kérelmét, mert - ő sem hitte el - ma reggelre el is bírálták. Zöld utat kapott. És mivel szüret még mindig elképzelhetetlen volt az eső miatt, hát a kezembe…

Nem imádkoztatok elég beleéléssel, vagy hiányzott a miatyánk, mert ismét egész nap esett! A szüret ma is ugrott, helyette a körfejtés és a hétfőn préselt muscat must színelése volt a feladat, amit a Viviennel (aki fiú) megcsináltunk egy óra alatt össze- és szétszereléssel, valamint takarítással és…

Ma reggel ismét szép napra ébredtem, a változatosság kedvéért megint esett. Etienne két rossz hírrel ébresztett 7-kor, az egyik, hogy ma ne is álmodjak szüretről, a másik, hogy tegnap este elromlott a szivattyú elektronikája és ahelyett, hogy a prés kármentőjéből a…

Bienvenue á Strasbourg! Az út tűrhető volt, a végtelen német autópályán csak Adele, Sting és Lana szólt hozzám, ugyanakkor kaptam egy fél sziklát a szélvédőmre az előttem haladó kamion kerekei alól, amitől persze az berepedt. Emellett pedig egy életre megutáltam a tojásos szendvicset és a…