Süt a nap, de már mindegy!
2012.09.30. 12:25
Elérkeztem az utolsó naphoz és ezzel az utolsó bejegyzéshez, amit már a német autópályán írok valahol Nürnberg közelében. Ezt most egy picit prózaibbra tervezem, lévén sokféle érzelem kavarog bennem. Tegnap előtt este Etienne-ék elvittek vacsorázni a mellettünk lévő faluba. Eddig nem voltam teljesen biztos benne, de most már tudom, h befogadtak...teljesen, olyan jó barátjuk lettem, mint bármelyik francia, először éreztem ezt és rettentően büszke vagyok rá. Az este alatt rengeteg dologról beszélgettünk, Magyarországról, történelemről, a francia önérzetről és ami a legnagyobb szó: az ő családjáról. Igen, nagy szó, a franciák sohasem beszélnek a családról, csak olyanoknak, akikben vakon megbíznak, nos itt lettem tele azzal a bizonyos büszkeséggel. Másnap reggel még utoljára körfejtettem egyet, valamint átfejtettem a muscat-ot ismét, mert megjelent a tetején vmiféle virágélesztő, olyan, amit én még sohasem láttam. Nem is érdekes igazából.
Összepakolás után végigkóstoltuk a borokat, szigorúan üzleti szempontból, teleírtam vagy három A4-est. Végül megkötöttük az üzletet, olyat, amiben mindketten örömünket leltük és mindketten engedtünk. A kíváncsiaknak elmondom, hogy a Bruderbach Riesling és az Altenberg Grand Cru Riesling utánpótlása rendben lesz, előbbiből a 2010 évjáratot rendeltem meg, mely már most készen van, utóbbiból pedig a tavalyit kötöttem le, mely még nincs kész, de óriási potenciállal bír, reményeim szerint egy év múlva hatalmasat fog mutatni. És újdonságként megrendeltem egy kisebb készletet abból a Pinot Gris-ből, amihez foghatót még nem kóstoltam, biztosan életem legjobbja!
Egy késő délutáni strasbourgi séta után beültünk a szokásos búcsúvacsira Peti haverom legkedvesebb éttermébe, ahol egy fenomenális menü után éjfélkor gyalogoltam haza. Közben igyekeztem mélyen beszívni a város levegőjét, a fiataloktól nyüzsgő utcák zsivaját, a Pont de Corbeau-n halmokban virágzó muskátlik illatát, a fényeket, a villamos csengőjét... Szívesen élnék itt, nagyon szívesen, de már másképp, mint öt éve... akkor még az utamat keresve is pontosan erre gondoltam emlékszem, de görcsösen kapaszkodtam a városba. Akkor mindent megtettem volna, h maradhassak, fürkésztem az állásajánlatokat, és már nem is tudom, h hány munkavállalási engedély-kérelmet adtam be, ám ez nem sikerült. Ma már tudom, h ez volt a szerencsém, hiszen nem a borkészítés útját választottam, melyet egy percig sem bántam meg azóta sem. Boldog vagyok, hogy sikerült megvalósítani, amit hazatérésem után nem sokkal elterveztem és ez a Borkorzó volt. Strasbourg és Elzász ugyanakkor mindig is a szívemben marad, egy megkülönböztetett helyen. Már csak egy dolgot sajnálok: "Neki" is szerettem volna megmutatni...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://heteszseller.blog.hu/api/trackback/id/tr984809484
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.